Gyermelyért

Ennek az örök igazságnak szerzett újabb bizonyságot a február 19-én estére szervezett pálinka est. A nagyon jó hangulatú találkozó egyszerre volt tudományos, beszélgetős, pálinkázós, falatozós. Az est első részében Tóth László vegyészmérnöktől hallhattunk érdekes előadást a pálinkakészítés fázisairól, fejlődéséről, s tudhattunk meg hasznos tanácsokat a főzésre szánt gyümölcsök előkészítéséről, tulajdonságairól.

A következő részben kezdődött a főműsorszám: a pálinkakóstolás. Köszönet illeti a gyermelyi pálinkakészítőket a bőkezűségükért és dicséret az igényességükért. Több mint 20-féle pálinkából kóstolgathattunk – barack, szőlő, málna, cseresznye, birs, vilmoskörte, szilva többféle variációban és készítőtől – s az ízek kavalkádjában az egyetlen állandó a tökéletes minőség volt. S hogy becsülettel végig tudjuk kóstolgatni az összes felkínált „mesterművet”, nagy segítséget adtak az igényesen összeválogatott bőséges, füstölt sertésfinomságokból álló hústálak. S közben folyt a kellemes, barátias beszélgetés a pálinkáról, módszerekről, s az élet egyéb „fontos” dolgairól. S az aggódó olvasókat megnyugtatván: mindenki a saját két lábán hagyta el a rendezvényt, dicsérve a szervezőket és a pálinkakészítőket.

Reméljük, ez az est tényleg hagyományteremtő volt, s legközelebb még többen ellátogatnak erre a jó közösségépítő rendezvényre. Találkozzunk legközelebb ott!

Bizonyára feltűnt Önöknek, Kedves Olvasók, hogy az újság kicsit megváltozott. A Gyermely Hírlap ezentúl 100%-ban újrahasznosított papíron jelenik meg, ennek köszönhető, hogy a lap, melyre az újságot nyomtattuk barnás színű.

Ennek legfőbb előzménye az, hogy sok cikk és tanács jelent meg itt az újság hasábjain Gábor Brigitta környezetvédelmi, energiatakarékossági cikksorozata kapcsán, és úgy gondoltuk itt az ideje, hogy mi is tegyünk környezetünkért valamit.
A két héttel korábbi, a 2009/21. lapszám készítése jelentette a papírváltási főpróbát, s mivel az eszközök jól viselték az új alapanyagot, így semmi akadálya nincsen, hogy a jövőben is ezt használjuk.

Közelegnek az ünnepek, itt az év vége. Mindannyiunknak van mire emlékezni, remélhetőleg több kellemes, örömteli dologra és kevesebb negatívumára az évnek. És hát mi is az amihez karácsonykor, a meleg szobában vagy éppen kint a havas hidegben ismét nyúlhatunk, amivel ünnepelhetünk, vagy éppel felejthetünk? Persze, már megint a pálinka! És mitől lesz belőle igazi karácsonyi ital? Egy kicsit formáljuk át, tartalmilag bővítsük ki, tegyük édesebbé, használjunk mézet! Mézes pálinkát mindenfajta mézzel lehet készíteni, de a legfinomabb az akácmézzel készített pálinka. Az arányokat széles skálán lehet változtatni, attól függően, hogy milyen erős italt szeretnénk eredményül kapni.

Kedves Olvasók! Engedjék meg, hogy előző lapbéli ígéretünkhöz híven tovább méltassuk a „Mi pálinkánkat”! Hogy miért a miénk? Mert így szól a 2002. július 1-jén életbe lépett 1-3-1576/89-es számú előírás (Magyar Élelmiszerkönyv)!

Érdekes anekdota az Uniós tárgyalásokról, hogy amikor a pálinka szó használatáért küzdött az Uniós panel előtt a román és a magyar delegáció vezetője, a következő esemény zajlott le. Arra a kérdésre, hogy ki hogyan tudja megindokolni saját álláspontját, – mármint, hogy országa nyelvében ered a szó és országának volna kizárólagos joga ezt a szót használni, – a magyar Külügyminisztérium képviselője felütötte a román nyelv értelmező kéziszótárát, ahol palincă címszó alatt a következő magyarázat volt olvasható: „A palincă magyar eredetű, gyümölcsből erjesztéssel és lepárlással készülő szeszesital.”